Tegyük oda!

Légy bár tanárember, aki egy előadást szeretne csinálni a gyerekekkel, egy színjátszó csapat rendezője, szociális munkás, aki színpadi produkciót készítene közösen a csoportjával, vagy bárki más, aki különféle színházi kalandokba keveredik: eljöhet az az idő, amikor a közös alkotás során felgyűlt történetekkel a nyilvánosság elé lépne a csapatod.

Túl vagytok az anyaggyűjtésen, számtalan színházi pillanat élményén, megszületni látszik egy történetváz, egy dramaturgiai szerkezet, növekednek az elvárások a csapat részéről, és a feladat rendezőt követel. De mi is a dolga egy rendezőnek a közösségi alkotás során? Mit tud tenni, hogy az improvizációkból hatásos színpadi jelenetek szülessenek? Hogyan tarthatja meg az alkotás közösségi jellegét ebben a szakaszban? Mit határozhat meg és miben adhat szabad kezet a játszóknak? Hogyan inspirálja a csapatot anélkül, hogy a demokratikus működést fölszámolná? Hogyan lehet rögzíteni egy életteli játékot anélkül, hogy halott színházzá váljon?

Hosszú az út addig, amíg a közös témakereséstől eljutunk egy csapattal a premierig, és a próbafolyamat utolsó szakaszát terheli a felelősség, hogy mindaz a fölhalmozott mondanivaló és játékkedv, ami mögöttünk van, a nézők számára is látható és átélhető legyen. Ez a workshop most kifejezetten az improvizált jelenetek véglegesre csiszolására koncentrál.

A workshop bárki számára nyitott, egyben harmadik, lezáró szakasza a „Közös történetalkotás” c. dramaturgiai képzésre és a „Rendező a közösségben” c. rendezői koncepcióalkotásra fókuszáló alkalmaknak. Ezúttal is gyakorlati képzésről van szó, ami azt jelenti, hogy sokat játszunk, de egy-egy fontos szakasz után azért megállunk, és átbeszéljük a módszertani hátteret, amely alapján addig alkottunk.

A saját rögtönzéseinkből indulunk ki, ezekből készítünk rögzített jeleneteket a két nap végére. Közben érintünk minden olyan fontos témát, kihívást, amivel szembe találhatja magát egy közösségi színházi rendező.