A slapstick komédia alatt általában a fizikai humort értik, amely elnagyolt, túlzó jellegű. Különböző vizuális akciók, mutatványok jellemzik, optikai illúziókat használ, melyeknek köszönhetően a színpadi bunyó ártalmatlan, ám mégis hatásos és vicces módon jelenik meg.
A slapstick-kel számos helyen találkozhatunk rajzfilmektől kezdve (pl. Tom & Jerry, Prérifarkas és a kengyelfutó gyalogkakukk) különböző, mára klasszikussá vált vígjátékokban  Charlie Chaplintől Jim Carrey-n át egészen Bud Spencerig és Terence Hillig.

A workshop során végigvesszük azokat a technikákat melyek a komikus, látványos, de ugyanakkor biztonságos színpadi verekedéshez, akciókhoz szükségesek. Megtanuljuk, milyen fontos a reakció szerepe és hogy a különféle logikai abszurditások miként szolgálhatnak egy-egy jelenet építőelemeiként. A slapstick gyakran támaszkodik a komikus időzítésre és kontrollált fizikai előadásmódra. Ezekre is nagy hangsúlyt fektetünk, s ezáltal a résztvevők tudatos mozgása is fejlődik.

„A slapstick komikuma a kontroll és annak elvesztése közötti alapvető feszültségben rejlik, ezt nevezem én káoszzárnak vagy káoszmenedzsmentnek. Úgy vélem, hogy minden színésznek érdemes tanulnia a slapsticket, nemcsak azért, mert óriási vizuális hatással van a közönségre, hanem mindenekelőtt azért, mert a színészet alapvető technikai eszköztárának része: a képesség, hogy elveszítsük az irányítást, majd újra megtaláljuk azt.”
Fabrizio Paladin